A kerecsendi Berek erdő története

A jelenlegi, Kerecsend község nyugati oldalán elterülő erdő helye tulajdonképpen azonos a valamikori "fácányos berek" egy részével. Neve ősidők óta nem volt, csak berekként, fácányos berekként, erdőként emlegették, s végül a berek szó ment át tulajdonnévbe.

Berek erdő Az erdő az Alföld peremén, a Mátra- és Bükkalja törmelékkúpos talaján, formális talajzónákkal megszakított agyagos- homokos- kavicsos pleisztocén lösztakaróján alakult ki. Talaja sötétszürke erdőtalaj. Feltételezhető, hogy a régi erdő az 1200-as években még a Mátrával és a Bükkel összefüggő rengetegként borította a környéket. Ekkor még minden bizonnyal mindennapos vadállatai voltak a bölény, medve, hiúz és a farkas. Itt fészkelt a falu névadó madara a kerecsensólyom is.

A mezőgazdasági térnyerést elősegítő erdőirtás tulajdonképpen nem volt nagymérvü. A XVI. és XVII. század török világában egyesek szerint már tetemes csökkenés tapasztalható. A rendelkezésre álló térképek bizonyítják, hogy ennek ellenére még az 1700-1800-as években is tekintélyes erdőmennyiség vette körül Kerecsendet. Nyugat felé az erdő szinte Kápolnáig ért, s a Vörös part északi oldalát szintén erdőség borította( Tardi erdő). 1857-re azonban az utóbbit kiirtották ( Tardi vágás, dűlő). Az erdőt többször kivágták, illetve telepítették.

Berek erdő Az 1724-es fácános kert fái közül csupán egy él még. Két társát kiszáradás miatt 1969-ben vágták ki. Az erdőben még ma is meglévő vadászház szom- szédságában, valamint a domb alatt álltak a felső, illetve alsó jágerházak. Ma már egyik sem látható, mivel az 1960-as, 1970-es években mindkettőt lebontották. 1945 után a Laskó és az Újsor által határolt területen a "Kis fácánost" kiirtották, itt az Erdőgazdaság csemetekertet létesített.

Az erdőben katonai tábor épült, állandó jelleggel. Ezt később, az 1960-as évek elején számolták fel, de a területet sokáig a honvédség gyakorlatokra még használta. 1959-ben az Országos Természetvédelmi Tanács természetvédelmi területté nyilvánította az erdőt dr. Zólyomi Bálint akadémikus és az akkor itt lakó Ercsényi Pál erdőmérnök kitartó munkája eredményeként. A terület 120,32 hektárt tett ki. Megtiltották a legeltetést, a mellékhasználat gyakorlását, s később a 3.sz. főútvonal melletti részt elkerítették.

Berek erdő A terület különböző részein természetvédelmi táblákat helyeztek el, amellyek gyakori pótlásra szorulnak még napjainkban is. Az erdő fő értékét hihetetlenül gazdag flórája adja. Lombkorona szintjében a molyhos tölgy (Qercus pubescenes), és a felszaporodott csertölgy (Qercus cerris) uralkodik. Szálankénti elegyedésben a kocsányos- és kocsánytalan tölgy (Qercus robur, Qercus petraea), valamint a molyhostölggyel való hibridjeik is megtalálhatók.

Berek erdő Ezek a hibridek mind tudományos, mind gyakorlati erdészeti genetikai szempontból Is jelentősek. Az alsóbb koronaszintben tömeges a tatár- juhar(Acer tataricum) és a mezei juhar(Acer campestre), szálanként elegyedik a mezei szil (Ulmus campestris). A tatárjuhar a Volga vidékétől terjed idáig, s míg más növénytár- sulásban csak cserjealakban jelenik meg, itt fává nő. Ezért kapta ez a jellegzetes konti- nentális pannonpontusi erdei növénytársulás a tatárjuharos-lösztölgyes nevet. A cserjeszint rendkívül dús és fajgazdag: cseplesz meggy (Prunus fruticosa), kökény (Prunus Spinosa), vadrózsák (Rosa gallica, Rosa canina), galagonya (Crataegus monogyna), kutyabenge (Rhamnus cathartica), kecskerágók (Evonimus curopaeus, Evonimus verrucosus), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), fagyal (Ligustrum vulgare).

Az erdő aljnövényzetében és füves tisztásain, nyiladékain páratlanul gazdag és virágos flóra alakult ki, mely tavasztól késő őszig ontja a színeket. Több mint 300 virágfaj található a Berekben.

Berek erdő Áprilisban az odvas keltike, népies nevén a szentgyörgy virág(Coridalis clava) fehér és lila, valamint az ibolyák (Viola suavis, Viola cyanes), s a györgyike (Muscari botryoides) virágszőnyege sok helyen összefüggően borítja a még lombtalan erdő alját. Május elején itt-ott foltokban illatozik a gyöngyvirág (Convallaria Majalis). Később, a lombosodó erdő sárgállik a magyar zengevirágtól (Doronicum hunga- ricum), de sajnos már egyre ritkábban virítanak az íriszek (Iris variegata, Iris graminea). A még el nem vadult nyiladékokon, tisztásokon megtalálható a kőrislevelű nagy ezerjófű (Dictamnus albus).

Berek erdő Télen-nyáron zöldell, s tavasszal hozza kékszínű virágait a télizöld (Apacinaceae). Varázslatos színekkel bővíti a látnivalót a gyöngyköles (Lithos permum), a közönséges gyujtoványfű (Linaria vulgaris), a baracklevelú harangvirág (Campanula persicifolia), a mezei zsálya (Salvia pratensis), vagy a farkasalma (Aristolochi clematitis). ősszel főleg az "Öreg fa" körül, nagy mennyiségben virít az őszi kikerics (Colchicum autumnale). Természetesen, ez csak néhány fajta az erdőben található virágokból, mivel mindet lehetetlenség lenne itt leírni. Az erdőben egyéb, fogyasztásra alkalmas növények is fel- lelhetők: ilyen pl. az erdei szamóca (Fragaria vesca), vagy a földiszeder (Rubus caesius). A Berekben gombát is találhat a természetjáró: többek között a közönséges rókagombát (Cantharellus cibarius), közönséges csiperkét (Psalliota campestris), nagy őzlábgombát (Lepiota procera) és az óriáspöfeteget (Calvatia maxima).

Berek erdő A rovarvilág szintén színes képet mutat: leginkább észrevett és látott tagjai a szarvasbogár (Lucanus cervus), a kis hőscincér (Cerambix scopolii), a bőr- és kékfutrinka (Carabus coriaceus, Carabus violaceus),tücskök, szöcskék, méhek, darazsak, legyek stb. Szépsége miatt megemlít- hető a ma már alig látható, kipusztulófélben levő orrszarvú bogarat (Orictes nisikornis), mely főleg korhadt fák alatti részének lakója. Aki este sétál az erdőn, láthatja a kis lámpásokként világító szentjános bogarakat is. Sajnos, ez az erdő sem mentes az egyre veszélyesebbé váló kullancsoktól (Ixodes sp.). A virágokkal együtt megjelennek a szebbnél szebb lepkék is. Ilyenkor repked virágról virágra társaival a gyönyörű nappali pávaszem ( Inachis io), a nagy rókalepke (Nymphalis polychloros), és a fecskefarkú lepke (Papilio machaon). Az alkony lepkéi a szenderek, mint pl. a kacsafarkú szender (Macroglossa stellatarum), s a sötétség fényei késztetik mozgásra a nagy éjjeli pávaszemet (Saturnia pyri). Természetesen, egy erdő üres lenne madarak nélkül. Szerencsére a Berek ebben is bővelkedik. Megtalálható itt a citromsármány (Emberiza citrinella), a vadgerle (Streptapelia turtur), a kis ökörszem (Trolodytes troglodytes), a szajkó, vagy más néven mátyás (Gurullus glandarius), meggyvágó (Cocothraustes c.), zöld harkály ( Picus viridis), vörösbegy ( Erithaucus subecula). Találkozhatunk széncinkével (Parus major), barátcinkével (Parus palustris), kékcinkével (Parus caeruelus) és megcsodálhatjuk a függőcinke (Remiz pendulinus) remekbe épített, ágról lelógó fészkét. Ugyanígy álmélkodhatunk az őszapó (Aegithalos caudatus) hasonló fészeképítési technikáján. A fácán (Phasianus colhicum) télen- nyáron kitart az erdő bozótos részein.

Berek erdő Magasabb galagonya bokrokon, akácfákon mesterien elké- szített fészkekben szarkák (Pica pica) tanyáznak. Trópusi színekre emlékeztető tollruhájában talán legszebb madarunk a gyurgyalag ( Meros apiaster). Valamikor a falu határában több meredek partoldal- ban fészkelt, s bár még lehet látni néhány párt, fészkelő hely hiányában egyre kevesebbel találkozhatunk.

Az erdőben baglyok is élnek, mint pl. az erdei füles- Bagoly (Asio otus), a gyöngybagoly (Tyto alba guttata), a kuvik (Athene noctua) és még néhány rokonuk. Az 1960-as években még az erdő délkeleti szélén álló, azóta kiirtott nyárfás magas koronáin vetési varjak (Corvus frugilegus f.) több százas kolóniája fészkelt, de a nyárfák eltűnése után ezek új fészekrakó helyet kerestek. A ragadozó madarak közül megemlíthetők az ölyvek. Egész évben láthatjuk az egerész ölyveket (Buteo buteo), míg télen magányos, vagy útmenti fákon ülnek zsákmányt figyelve a gatyás ölyvek (B. logopus logopus). Ugyancsak télen figyelhetjük meg még a lakott helyen is, amint a csupasz bokrokon gubbasztó verébcsapatot tizedeli meg a karvaly. Veszedelmes hüllők az erdőben nincsenek. Van viszont erdei sikló (Elaphe longissima). S találkozhatunk itt az eléggé ritka rézsiklóval (Coronella austriaca). Gyikokból többet is láthat a napsütötte tisztásokon óvatosan cserkésző. Hűvösebb helyeken fordul elő az erdei béka (Rana dalmatina).

Nagyvadak közül mára szinte állandó lakója az erdőnek a vaddisznó (Sus crofa), de gyakran ellátogat ide a gímszarvas is (Cervus elaphus). Aki csendben jár az erdőn, annak gyakran feltűnnek a félénk őzek(Capreolus c.), valamint a vadnyulak (Lepus europeus). A ragadozók közül legnagyobb a róka (Canis vulpes) , mely állandó lakója a Bodzásban levő rókavárnak. Láttak és lőttek itt vadmacskát (Felis silvestris), nyestet (Martes foina), borzot (Meles meles), görényt (Putorius), s ha csendben haladunk, nemegyszer szalad át előttünk a villámként cikázó menyét (Mustela nivalis) is. Kedves állatkája az erdőnek az alkonyattól virradatig matató sündisznó (Erinaceus europaeus). Elhagyott madárodvakban veri fel tanyáját az egér nagyságú, barna bundás, bozontos farkú mogyorós pele (Muscardinus avallanarius). Aki szereti a természetet és csendben végigsétál az erdő nyiladékain, bizonyára ennél többet is fog látni az itt leírtaknál. Meg kell említeni a hármas út északi oldalán levő ún. Veres partot, mely sokáig homokbányaként működött. Az itt látható földtani talajszelvényben Fülöp József akadémikus a műszaki földtan témakörébe tartozó fagyék-jelenséget kívánta tanulmányoztatni az egyetemi hallgatókkal és érdeklődőkkel. Tavasszal, amikor a téli csapadék megfestette a sárga lösztömbök közé beszivárgó humuszos felső talajréteget, úgy látszott, mintha ékek darabolnák a korábbi egységes löszréteget. Sajnos, erről már csak múlt időben beszélhetünk, hiszen a 3-as út építésénél a felső réteget nagyrészt ledózerolták, így szegényebbek lettünk egy érdekes látnivalóval.

Berek erdő Erdőnkben a jószándékú segítők mellett sokan azon vannak, hogy a természet eme gyöngyszeme ne maradjon fenn az utókornak. Illegális fakitermelés, tájba nem illő, élőfákra szögelt számtalan magasles, magasan tartott vad létszám, föld elhordása, növényi gumók, mohák elhordása, szemét lerakás, gépjármű- vek taposása - mind azon tevékenység, ami befolyásolja az erdő életét.

Berek erdő Az erdő szerves része a "Lógó-part" is megér pár szót, mivel az erdő vele alkot egy egész egységet. A terület a löszgyep és az erdő közötti terület. Növényzete jelentős. Két részre osztható. Lápréti maradvány: kakascímer (Rhinanthus angustifolius), réti margitvirág (Chysanthemum leucanthemum), üstökös pacsirtafü (Polygala comosa), mocsári nőszirom (Iris pseudocorus). Löszgyep: mezei zsálya (Salvia pratensis), Tavaszi hérics (Adonis vernalis), galléros tarsóska (Thlaspi perfoliatum), kökörcsin (Pulsatilla), epergyöngyike (Muscari botryoides), lednek (Lathyrus Pannonicus), erdei szellőrózsa (Anemone silvestris), agárkosbor (Orchis morio), kígyószisz (Echium russicum), őszi kikerics (Colchicum autumnale), sátoros margitvirág, gyíkfű, mécsvirág, bérci- és hegyi here, dunai szegfű, lenlevelű zsellérke, méreggyilok, árvalányhaj stb. Helyi védelme és kaszálása időszerű lenne.

Berek erdő A körhöz tartozik még a sóderbánya is, a maga bronzkori régészeti leletével, bár inkább hírhedt, mint híres.

Minden jó szándékú természetjárót szívesen lát az erdő a Bükki Nemzeti Park hozzájárulásával.

AZ ERDŐ FOHÁSZA

Vándor, ki elhaladsz mellettem,

ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege

hideg téli éjszakákon, én vagyok

tornácod barátságos fedele, melynek

árnyékába menekülsz a

tűző nap elől, és gyümölcsöm

oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely

házadat tartja, én vagyok

asztalod lapja.

Én vagyok az ágy, amelyben

fekszel,

a deszka, amelyből csónakodat építed.

Én vagyok házad ajtaja,

bölcsőd fája...

.... koporsód fedele.

Vándor, ki elmégy mellettem,

hallgasd meg kérésem:

NE BÁNTS!

Összeállította és fényképezte: Ercsényi Károly és Ercsényi István.