A kerecsendi tundramaradvány

A kerecsendi tundramaradvány Kerecsend (Heves m.) előtt a 3-as út mentén bekerített természetvédelmi terület őrzi az alföldi lösz egykori növényzetének az erdősszteppnek egy maradványát, a tatár juharos tölgyest.

Átellenben e védett erdővel sárgás-rozsdaszínű talajrétegeket látunk egy bekerített, szerény feltárásban. Ezek - a dombot borító erdőtalaj alatt - eltemetett régetek (amelyeknek egy részlete látható) egy maradvány (reliktum) talajnak, a tundratalajnak a nyomai. A jégkorszak idején ugyanis hazánk területének egy része is a tundra- övezetben volt.
A tundra hideg, száraz, szeles éghajlatú, sajátos talajú és élővilággal benépesített terület. Napjainkban Eurázsia és a fenyvesek (tajga) övei között külön éghajlati öv. A tundrán csak néhány hónapban haladja meg a középhőmérséklet a 0 C-fokot: a talaj felszíne csak ekkor enged fel - és csupán mintegy 1-1,5 m mélységig. Fák nem nőnek rajta, növényzete főleg mohákból, zuzmókbólól, évelő lágyszárúakból, törpecserjékből, cserjékből áll. Ezek nagy része a talajhoz simul, így használhatja fel legjobban a felszín melegét, illetőleg így vészelheti át hóval takarva a hosszú téli időszakot.
A tundrán sajátos talaj képződik, amelyben a szerves anyagok bomlása lassú. A rövid tundrai nyár során a felengedő talaj szerves és ásványi alkotórészei állandó mozgásban, fel- és leszálló áramlásban vannak, s a lejtőkön oldalirányban is mozognak (talajfolyás). A víz szállítja őket, s felfelé vagy lefelé való áramlásuk alapvetően a víznek és a talajkolloidoknak (a humusznak, az agyagnak) a megfagyása és a felengedése miatti térfogatváltozásoktól függ. Ez az anyagvándorlás sajátos talajszerkezetet alakít ki. A tundratalaj felülnézetben méhlépszerű, amelynek választóvonalait a részben a felszínre hordódott, préselődött törmelék alkotja, míg oldalról tömör oszlopokból és közöttük törmelékekkel telt üregekből (zsákokból) állónak látszik. 

A kerecsendi feltárás a mintegy 10 000 éve lezárult jégkorszakról tanúskodik. Vörösagyagos homoktalajában tömör oszlopokat és közöttük világosabb színű képződményeket látunk: ezek az egykori tundratalaj meszes agyaggal telt üregei, zsákjai. E zsákok az utolsó eljegesedési periódus (a würm) idején mélyülhettek a megelőző szubtrópusi időszakban kialakult vörösagyagos homokba. A fölöttük levő löszrétegben kialakul vörösagyagos homokba. A fölöttük levő löszrétegben egykor fagyékek nyomai vannak, e fagyékek egy jégkorszak végi kisebb lehűlés emlékeztetői, a felszíni sötétbarna erdőtalaj töltötte ki. Végül a vörösagyagos homokréteg lejtőjén talajfolyás nyomai is felfedezhetőek. 

Forrás: Dr. Simon Tibor egyetemi tanár
Természetbúvárban megjelent cikke


Webelem: Bevételnövelő weboldal készítés cégeknek, vállalkozásoknak